Iskola határok nélkül Tényleg eltörölték a tantárgyakat

Különösen ajánljuk a Lépésről lépésre programot felső tagozatra is kiterjeszteni akaró iskoláknak, kollégáknak!


Bemutatjuk az iskolát, ahol már 40 éve eltörölték a tantárgyakat. Az eredmény röviden: a diákok jól érzik magukat, és jól teljesítenek, a szülők elégedettek, a tanárok együtt dolgoznak, és állandóan innovatívak.

nyest.hu | 2015. június 25.
Nem olyan régen hangos volt a sajtó a hírtől, amely szerint a finnek megszüntetik az iskolai tantárgyakat. A számunkra elképzelhetetlen mértékű reform egy norvég iskolában már 40 éves gyakorlat. A Ringstabekk iskolában ugyanis – ami a főváros, Oslo agglomerációjában található, és ahová jelenleg 425 13–16 éves diák jár – már az 1970-es években eltörölték a tantárgyakat annak érdekében, hogy a diákok különböző témák és jelenségek köré csoportosított projektfeladatokon keresztül tanulhassanak. Hogyan indult a reform? És hogyan lehet mindezt megvalósítani? – Az iskola működéséről a Quartz közölt nemrégiben érdekes összeállítást.

A Ringstabekk iskola reformja az 1970-es években kezdődött. A tanárok azt vették észre, hogy a diákjaik nem érdeklődnek kellő mértékben aziránt, amit az iskolában tanulnak. A tanári munkaközösség erre reagálva az 1980-as évekre átalakította az iskolai pedagógiai programot és a tantervet. A reformokat dán pedagógus, Knud Illeris tantárgyközi projektjei ihlették. Az iskolai pedagógia persze azóta sokat módosult, az alapötlet azonban azóta is változatlan: ma is multidiszciplináris keretek között tanulnak az ottani diákok – a tantárgyak helyet

Az iskolai élet úgy szerveződik, hogy ezt a tantárgyközi, tantárgyak fölötti tanulást lehetővé tegye. Ez nem kis munkát kíván az ott dolgozó pedagógusoktól: ha valaki úgy dönt, hogy itt szeretne tanítani, munkaköri kötelessége, hogy együttműködjön más szakos kollégáival a különböző multidiszciplináris projektek keretében. A tanárok tehát nem egyénileg, hanem csoportokban dolgoznak; egy-egy munkacsoport 4–6 tanárból áll; ők 60–75 diákkal foglalkoznak. A tanrendet ők alakítják ki hétről hétre a rájuk bízott diákok számára. A projektek összeállításakor és megszervezésekor a norvég nemzeti alaptantervre és az iskola elvárásaira alapoznak. A tantárgyközi projektek megvalósításában változatos módszertant követnek: ez lehet például történet- vagy projektalapú tanulás, lehet önálló kutatás vagy szimuláció. A tanárok pedig mindig megosztják egymással ezekkel kapcsolatosa tapasztalataikat, ami azért fontos, mert az iskolának nincs rögzített helyi tanterve, így mégis kialakul valami közös, az iskolára jellemző pedagógia.

Eltörölték a tantárgyak közötti határokat

Eltörölték a tantárgyak közötti határokat
(Forrás: Facebook)

A nyolcadikosoknál, akik 13 évesek gyakran előkerülő téma például a földrengések, a vulkánok és más természeti erők tanulmányozása. Ezeket a témákat hagyományosan általában környezetismeretből, illetve földrajzból szoktuk tanulni. A norvég iskolában azonban ahelyett, hogy ezeket a témákat a tantárgyak keretei között ismernék meg, a tanárok olyan történeteket találnak ki, amelyekhez különböző szemszögből lehet hozzáállni – ami azt is jelenti, hogy különböző hagyományos tárgyat építenek egybe. Például az egyik ilyen lehetséges történet az, hogy képzeljük el, hogy meg akarjuk mászni a Mount Everestet. Ahhoz, hogy egy ilyen túrát megtervezzünk, térképeket kell tanulmányozni, ismerni kell az időjárási viszonyokat, az éghajlatot, a szükséges speciális eszközöket. Költségvetést kell terveznünk az utazás előtt, és talán pénzt is pályázhatunk rá – ehhez viszont pályázatot kell írni angolul (ami a norvég diákok számára az első tanult idegen nyelv). Ahhoz, hogy mindezeket képesek legyenek elvégezni, sok információt kell összegyűjteniük, megvitatniuk egymással és használniuk.

Nem lehet csak úgy nekivágni...

Nem lehet csak úgy nekivágni…
(Forrás: Wikimedia Commons)

A projektfeladatokat a diákok legtöbbször kis csoportokban oldják meg. Ez azért jó, mert a tanulás eredményesebb ha együtt gondolkodunk, beszélünk, illetve problémákat oldunk meg, mint ha egyedül csinálnánk ugyanezeket. A másik fontos – Vigotszkijtól és Dewey-tól származó – elv, hogy a diákok tevékenykedés közben tanuljanak.

Egy másik példa lehet a feldolgozott témákra a 10. évfolyamon előkerülő „környezet és fenntarthatóság”. A különböző tanári munkacsoportok különböző módokon közelítenek ehhez; egy lehetséges megközelítési mód az, ha diákoknak a helyi önkormányzat környezetvédelmi szakértője vagy tanácsadója szerepébe kell bújni. Ehhez felméréseket kell végezni, jelentéseket összeállítani az aktuális helyzetről, és ennek alapján fejlesztési modellt kell kidolgozni a helyi sajátságok és lehetőségek ismeretében. Ehhez komoly matematikai számításokat is kell végezni, és a kivitelezésre is figyelmet kell fordítani. Meg kell ismerni az alternatív energiaforrásokat, a szennyezés mértékét, és össze kell állítani egy beszámolót az eredményekről – amit akár egy prezentáció keretében elő is lehet adni. Ennek a projektnek a keretében meg is lehet ismerkedni azokkal a valódi szakértőkkel, akik munkájuk során hasonló feladatokon dolgoznak

Mennyibe kerül egy szélturbina?

Mennyibe kerül egy szélturbina?
(Forrás: Wikimedia Commons / Kwerdenker / GNU-FDL 1.2)

A tantárgyközi projektek idején a tanulóknak nincs rögzített órarendjük. Csak az van meghatározva, amit az alaptanterv előír: naponta mennyi időt kell az iskolában tartózkodniuk. Ezen belül az időbeosztás az adott feladatnak megfelelően rugalmasan alakul. A projektek előrehaladását a tanárok végigkísérik, segítik, támogatják.

A Ringstabekk iskola a norvég közoktatási rendszernek megfelelően működik: az alaptanterv alapján tanít, és a különböző állami kimeneti méréseken ugyanúgy részt vesznek a diákjai, mint a hagyományos iskolák tanulói. Ezért van az, hogy ugyan tantárgyak nincsenek, de jegyet a diákok minden hagyományos tantárgy szerint kapnak. A tanítás pedig a nemzeti standard szempontjából is eredményesnek mondható: a diákok a nemzeti felméréseken az élmezőnyben teljesítenek. Ami azonban egyedülálló ebben az iskolában, az az, hogy a diákok nagyon érdeklődőekké és elkötelezettekké válnak – sokszor nem akarnak szünetet, hanem folytatni akarják a megkezdett munkájukat. A szülők szintén elégedettek, hiszen azt látják, hogy gyermekeik nap mint nap a jövőjükre, a munkájukra készülnek.